HTML

Andrássy Kör

A 2011-ben alakult Andrássy Kör külpo­litikával és külgaz­dasággal foglalkozó szak­ér­tők­ből és diplomatákból áll.

Vitatémák

  • Oroszország helyzete és az orosz-magyar viszony
  • A magyar gazdaság helyzete
  • Németország és a német-magyar kapcsolatok

Vendégeink voltak

  • Oszkó Péter
  • Bajnai Gordon
  • Balázs Péter
  • Prőhle Gergely
  • Bugár Béla

Moderálási alapelvek

Mielőtt hoz­zá­szól, kér­jük ol­vas­sa el mo­de­rá­lá­si a­lap­el­ve­in­ket.

Portfolio.hu

Egy válság anatómiája

2013.07.30.

A magyar külpolitika válságban van. Magyarország nemzetközi kapcsolatai több évtizedes mélyponton vannak, az ország megítélése súlyosan megromlott. Szinte csak formálisan részese a nemzetközi együttműködési rendszereknek, miközben nincsenek érdemleges magyar külpolitikai kezdeményezések.

Népszabadság, 2013. július 25.

A külpolitika a rendszerváltás óta még soha nem rendelődött alá annyira a belpolitikának, mint most. A kormányt támogató erők kohéziójának erősítését, a magyar „függetlenségi” hagyományoknak a történelmi körülményektől elszakadó, illúziókra épülő újjáélesztését szolgálja. Ráadásul olyan belpolitikára épül, amelynek célja a nemzeti piac „visszafoglalása” a nemzetközi szereplőktől.

A beruházásaik megvédéséért fellépő, a jogállam és a piacgazdaság törvényeire hivatkozó befektetőket az ország szuverenitása ellen támadókként láttatja. E hibás belpolitikai célból következik a nemzetközileg hiteltelen külpolitika, amely Magyarországot kiszámíthatatlan és vállalhatatlan partnerré teszi.

A kül- és a belpolitika egymástól nem elválasztható. A magyar külpolitika – vagy annak maradéka – mindinkább elszakad a realitásoktól. A külpolitika látványos válsága az ország általános politikai-gazdasági válságával sajátos kölcsönhatásban annak részben oka, részben következménye. A külpolitika konszolidációja nem képzelhető el az ország társadalmi, politikai, gazdasági helyzetének lényegi javulása nélkül. A kormány belpolitikája egy helytelen külpolitikai megközelítésen alapszik. Azt állítja, hogy politikájának ellenfele valójában nem az ellenzék, hanem az Európai Unió, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, az IMF, valamint legfontosabb tagállamaik, illetve a multinacionális pénzintézetek és szolgáltató vállalatok. Ezek – a miniszterelnöknek a külképviselet-vezetők éves konferenciáján kifejtett véleménye szerint – mind korlátozzák és nem növelik a szuverén magyar kormány bel- és külpolitikai mozgásterét. Egy ilyen „filozófia” csak külpolitikai elszigetelődést eredményezhet, amely aztán ellehetetleníti a belpolitikát: a befektetők nem fektetnek be, a hitelezők nem hiteleznek, és a „függetlenségi” harcot folytató Magyarország a forráshiány miatt még inkább függővé válik. Ez a forráshiány pedig lehetetlenné teszi a növekedést, és növekedés híján csak egy forrásokat felélő gazdaságpolitika folytatható.

A mindent átható kormányzati propaganda kiterjed a külpolitikára is. A kormány sikerként próbálja eladni a kudarcokat, megkísérli elfeledtetni, hogy a legfontosabb kétoldalú kapcsolatok – például a magyar–amerikai és a magyar–német viszony – évtizedek óta nem volt ilyen rossz állapotban. Ugyanez a helyzet több más relációban is, ami súlyosan befolyásolja a magyar érdekérvényesítés lehetőségét.

A magyar külpolitikai célokhoz kötődő értékek irreálisak, és gyakran keverednek homályos (vagy nagyon is egyértelmű) hátterű belpolitikai érdekekkel. A külpolitikai döntések a partnerek számára alig kiszámíthatóak, az európai és transz atlanti értékek hangsúlyozása csak nyilatkozatokban – vagy ott sem – kap helyet, e célok tényleges követéséről pedig már nincs szó.

Megszűnt az alapvető külpolitikai célok széles parlamenti támogatottsága is. Az 1990-től fennállt hármascélú külpolitikai doktrína elenyészett, helyette nem jött létre új. A külpolitikában sincs semmiféle egyeztetés kormány és ellenzék között. Formálisan megmaradt ugyan az első, az euroatlanti integrációs cél, de a jelenlegi külpolitika „a Nyugat” (az USA és Nyugat- Európa) hanyatlásával számol. A keleti partnerekkel – Kína, Oroszország, Azerbajdzsán, Öböl menti országok stb. – ugyan próbált politikai-gazdasági ellensúlyt képezni, de ez a politika lényegében megbukott.

A nemzetpolitikában a kormány komoly következményekkel járó konfliktusba került a két nagy, határon túli magyar párttal, az RMDSZ-szel és a Híd-Mosttal. A nemzetpolitikai támogatási rendszer átláthatatlanná és elfogulttá vált.

Budapest érdekérvényesítő képessége a szomszédoknál a határon túli magyarok ügyeiben lényeges mértékben beszűkült, így összességében a kormánypolitika árt, és nem használ a határon túli magyar nemzeti kisebbségeknek; így nem tud megfelelni alkotmányos feladatának sem. A szomszédságpolitikában az együttműködő és megbékítő törekvések messze háttérbe szorultak a feszültségkeltő és konfliktusos elemek mögött.

A külpolitikai döntések a szakapparátus megkerülésével, kizárólag a miniszterelnök környezetében születnek. A külügyi szakpolitika maradék hitelessége is csorbul azonban azzal, hogy a nem vállalható belpolitikai célok megvalósítását próbálja elérni olyan eszközökkel, amelyek tovább csökkentik a magyar diplomácia tekintélyét.

Kiszámíthatóság, hitelesség és (kölcsönös) bizalom hiányában külpolitikai érdekérvényesítés nem lehetséges. A külpolitikai elszigeteltség –a közhiedelemmel ellentétben–nem elsősorban a nemzetközi találkozók számában vagy szintjében mutatkozik meg – bár az is lehet egyfajta indikátor –, hanem az érdekérvényesítő képesség hiányában.

Magyarország így egyre kevésbé tud hozzájárulni a problémák megoldásához, mi több, maga vált problémák forrásává. Partnereinknek a magyar jogállamisággal, így az alkotmány negyedik módosításával kapcsolatos aggodalmai, a Tavares-jelentés kormányzati fogadtatása folyamatos defenzívába szorítják a magyar diplomáciát.

Magyarország leszakadt Európa véleményformáló „magjáról”. Komoly a veszély, hogy a kibontakozni látszó két- vagy többsebességes EU-modellen belül az ország tartósan megreked a tagországok perifériáján, annak minden negatív következményével együtt. Ha nem leszünk képesek visszakerülni az EU-integrációs folyamat fősodrába, az EU jövőjéről és az európai válságkezelés mikéntjéről szóló diskurzus a magyar diplomácia aktív közreműködése, a magyar érdekek érvényesítése nélkül zajlik majd.

Egy jövőbeli magyar külpolitikában kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a kiszámíthatóságnak, a bizalom visszaszerzésének és megőrzésének, az euroatlanti értékek érvényesítésének. Vissza kell térni az európai politikai tradíciókhoz, helyre kell állítani a külpolitika többpárti támogatottságát. Pártközi, illetve kormány-ellenzék megállapodást kell létrehozni az európai és atlanti kapcsolatok elsődleges fontosságáról, a határontúli magyarokért viselt alkotmányos felelősségről és a pártjaikkal való együttműködésről („semmit róluk, nélkülük”), végül a békés, együttműködő szomszédságpolitikáról. Egy új kormánynak 2014-től külpolitikai offenzívát kell indítania legfontosabb partnereinknél és szövetségeseinknél annak bizonyítására, hogy Magyarország „normális ország”, amely demokratikus, jogállami, piacgazdasági képének helyreállítására törekszik, kormánya hiteles és megbízható partner, kormányzóképes európai programmal és politikusokkal.

A jelenlegi kormánytól nem várható a válságba vezető külpolitika felülvizsgálata, ez a demokratikus politikai pártok feladata lesz.

Az ország jövendő helyzete szempontjából döntő fontosságú, hogy Magyarország Európába integráltan és a transzatlanti értékközösség szilárd tagjaként alakítsa a jövőjét. A 2014-es választásoknak Magyarország nemzetközi kapcsolatainak válságára is választ kell adniuk. A magyar politikai osztály mellett a választópolgárnak is döntenie kell, hogy hol képzeli el Magyarország jövőjét: a válságból való kilábaláshoz elengedhetetlen külső erőforrásokhoz is hozzájutást biztosító integrált Európa magjában, vagy folyamatosan csökkenő forrásokért harcolva az unió perifériáján.

A biztonság és a jólét hosszú távú perspektívájával is rendelkező integrált Európa részeként, vagy egy bizonytalan orientációjú, szövetségesei által komolyan nem vehetőnek minősített országként, egyedül harcolva érdekei érvényesítéséért egy feszültségekkel, sőt veszélyekkel terhelt világban.

Ma a legfontosabb magyar nemzeti érdek az ország kilábalása hosszú válságából, amelyhez külső források igénybevétele nélkülözhetetlen. E források azonban csak a nemzetközi politikai érintkezés, szövetségi rendszerünk értékeinek elfogadása és az azoknak megfelelő cselekvés esetén állnak rendelkezésre. Ezek igény bevételéhez pedig külpolitikailag is hiteles kormányra, felkészült diplomáciai karra, s mindezekhez a külpolitikát támogató társadalmi-politikai egyetértésre van szükség.

Készült a külpolitikai szakértők Andrássy-körében folytatott viták alapján.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://andrassykor.blog.hu/api/trackback/id/tr245434974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.